Mintha mindig is létezett volna a KATA, pedig csak 2013 óta ismerjük ezt az egyszerűsített adót. A népszerűsége töretlen, nem véletlenül. Minimális adminisztráció, minimális adó. Ezért is keltett felzúdulást, amikor tavaly decemberben a KATA szigorításáról cikkeztek. Pedig erre akár szükség is lehet: a KATA jelen formájában nem mindig igazságos, a pozitívumok az elmúlt 7 évben eltünedeztek. Kérdés, hogyan lehetne úgy változtatni, hogy csak a visszaéléseket szűrjék ki, az előnyöket megőrizzék.
De miért is ilyen népszerű a KATA? Kezdjük a pénzügyi részével. A magyar bruttó átlagfizetés a legutóbbi statisztikák szerint 340.000 forint. A munkáltatónak 405.000 forintjába kerül ennyi bért kifizetni , amiből a munkavállaló 226.000 forintot kap meg. Ha egy KATA-s alvállalkozónak fizetne a cég 400.000 forintot, akkor abból a magánszemély közel 350.000 forintot tarthat meg, többet, mint az eredeti bruttó bére! És a különbség a fizetéssel arányosan nő. Csábító, nem?
A számok fényében szinte érthetetlen, miért áll érdekében egy ennyire kedvező adózást fenntartani, sőt népszerűsíteni a kormánynak. De a KATA egy nagyon is fontos űrt tölt be az adórendszerben, mindenképpen érdemes lenne megtartani, sőt akár kibővíteni is a lehetőségeit. A KATA lényege ugyanis eredetileg nem az volt, hogy munkavállalókat áttereljék a KATA-s beszámlázásra. Egy olyan kisvállalkozói kört célzott meg, akik ezt megelőzően egyáltalán nem, vagy fizettek ugyan adót, de ennek hatalmas járulékos költsége volt, nagy adminisztrációval járt, könyvelőt kellett megbízni stb. Nekik felüdülés volt az új adó egyszerűsége. Az adóadminisztráció csökkentése egyébként is slágertéma volt az elmúlt hónapokban, a KATA ennek az iskolapéldája. Eközben egy újabb adófizetői kört vont be, tovább fehérítve a gazdaságot, újabb adóbevételeket hozva az államnak.
Az egyik probléma viszont éppen az, hogy az 50.000 forintos befizetés értéke az elmúlt közel egy évtizedben elinflálódott. Ráadásul időközben a duplájára, 6 millióról 12 millió forintra emelték azt a bevételi értékhatárt, amíg KATA-sként nem kell büntetőadót fizetni. Emiatt a KATA ma már jobban bünteti a becsületesen, bejelentett fizetésért dolgozókat, mint azt a bevezetésekor számolták. Ez több esetben is arra vezet, hogy nem az eredeti céljának megfelelően használják ezt az adót. Ezért merült fel a szigorítás gondolata.
Csakhogy szigorítani nem is olyan egyszerű. Hogyan őrizzük meg a KATA előnyeit úgy, hogy az ügyeskedőket kiszűrjük? Ehhez olyan alapkérdéseket kell tisztázni, mint a KATA-val támogatni kívántak köre. Mert az világos, hogy egy mikrovállalkozók számára kitalált adóval a fixen, munkanapokon 8 órában dolgozó munkavállalót nem akarnak támogatni. De egy otthonról, részmunkaidőben, szabad időbeosztásban, a saját gépén dolgozó kismama, ha egyetlen cégnek dolgozik, KATA-zhasson? És mi a helyzet egy, az országot saját kocsiján járó sales-essel, aki heti egy napot megy be az irodába? Vagy csak azokat támogassuk, akiknek sok különböző vevőjük van, például fodrászok, taxisok? Ezeket kellene eldönteni a Pénzügyminisztériumban. Ha tudjuk a választ, akkor lehet továbblépni a jogszabály módosításával.
De a kisebb módosítások is sokat jelentenének. Már az is jó lenne, ha az adó mértékét hozzáigazítanák az elmúlt évek fizetés-emelkedéséhez. Hiszen amíg a fizetések, és ebből adódóan a fizetések százalékában fizetendő adók többszöröződtek nyolc év alatt, a KATA adója változatlan maradt. Szóba került a sávos emelés is, mert ez úgy csökkenthetené a KATA hatalmas versenyelőnyét a magasabb fizetési sávokban, hogy az alacsonyabb bevételi kategóriákban nem ró aránytalan pénzügyi terhet a kis egyszemélyes vállalkozásokra – igaz cserébe az egyszerűségből áldoznánk, talán nem is keveset. Ebből is látszik, hogy a jogszabályalkotás sem egyszerű feladat.
Egy biztos, még a decemberben megszellőztetett szigorú módosítási javaslat sem bántotta volna a ’rendes’ KATA-zókat. Csak tudnánk, ki számít rendesnek…
