Professzionális transzferár tanácsadás a Niveus szakértőitől

A transzferárazás (angolul: transfer pricing) az az árképzési mechanizmus, amelyet kapcsolt vállalkozások – például egy cég és annak leányvállalata – alkalmaznak egymás közötti termékek, szolgáltatások vagy immateriális javak (pl. szellemi tulajdon) adásvételénél.

Tekintettel arra, hogy a transzferár kialakítása befolyásolhatja, hogy egy vállalat melyik országban mekkora profitot mutat ki, és ezáltal befolyásolni tudja, hogy mennyi adót fizet, így adóoptimalizálást érhet el, ez akár adóelkerüléshez is vezethet.

Az adóhatóságok – így a NAV is – azért vizsgálják szigorúan a transzferár nyilvántartás meglétét, annak érdekében, hogy:

• a vállalatcsoportok ne tudják mesterségesen eltolni a nyereséget adóparadicsomokba,
• biztosítsák, hogy a kapcsolt cégek szokásos piaci áron (angolul: arm’s length principle) kereskedjenek egymással – vagyis úgy, mintha nem lennének kapcsolatban.

A transzferárazás és a transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség elsősorban azokat a vállalkozásokat érintik, amelyek kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak egymással, és egymás között üzleti tranzakciókat bonyolítanak le.

Emellett a transzferár dokumentáció készítés kapcsán megkülönböztethetünk alanyi és tárgyi mentesülési feltételeket is, az alábbiak szerint: Alanyi mentesülési feltétel lehet:

• nem a TAO törvény alanya a társaság
• TAO csoportot alkotnak a kapcsolt felek
• nem éri el a KKV törvény alapján számított középvállalati méretet a társaság Tárgyi mentesülési feltétel lehet:
• a vizsgált tranzakció nettó tárgyévi teljesítési értéke 100 millió Ft alatti
• a vizsgált tranzakció során a kapcsolt fél egy harmadik független féllel szembeni költséget terhelt tovább változatlan értékben
• a vizsgált tranzakció magánszeméllyel (de nem egyéni vállalkozóval) szemben jött létre

• Fődokumentum (Masterfile)
  A Fődokumentum egy cégcsoport-szintű transzferár dokumentum, amely bemutatja a vállalatcsoport felépítését, működését, üzleti stratégiáját, értékláncát, pénzügyi és finanszírozási sajátosságait és az immateriális javakhoz kapcsolódó transzferár-politikáját.
  
  
• Helyi dokumentum (Local file)
  A Helyi dokumentum az adózó szintjén készülő, az adózó bemutatását tartalmazó és a konkrét kapcsolt tranzakciókat részletező transzferár dokumentáció, amely tartalmazza a vizsgált tranzakciókra vonatkozó piaci-ár elemzéseket és végkövetkeztetéseket is.
  
  
• TAO bevallásban található transzferáras adatszolgáltatás
  Habár a TAO bevallásban található transzferáras adatszolgáltatás hivatalosan nem a transzferár dokumentáció része, annak fontosságára tekintettel kiemelendő, hogy a 2022-es adóévtől kezdődően már a TAO bevallás is tartalmaz a transzferár elemzésekre vonatkozó kérdéseket, adatigényeket.

A transzferár dokumentációt (Helyi dokumentum és Fődokumentum) főszabály szerint a TAO bevallás benyújtási határidejéig el kell készíteni. Kivételt képezhet a Fődokumentum, ugyanis amennyiben a Fődokumentum a csoport végső anyavállalatára vonatkozó jogszabályok miatt nem áll rendelkezésre, akkor annak készítési határideje az anyavállalatra vonatkozó hasonló határidőnek felel meg, de azt legkésőbb az adózó adóévének utolsó napjától számított 12 hónapon belül el kell készíteni.

A TAO bevallásban található, kapcsolt ügyletekre, transzferár nyilvántartásra és szokásos piaci árképzésekre vonatkozó adatszolgáltatást a TAO bevallással együtt a bevallási határidőig teljesíteni kell.

Ha az adózó egyáltalán nem készítette el, vagy nem a jogszabályoknak megfelelően készítette el a transzferár dokumentációt, úgy a mulasztási bírság összege alapesetben maximum 5 millió Ft lehet nyilvántartásonként (tranzakciónként) évente, ismételt jogsértés esetén ez a bírságösszeg többszöröződhet.

A TAO bevallás hibás vagy hiányos benyújtását a NAV 1 millió Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal szankcionálhatja.

Abban az esetben pedig, ha a NAV megállapítja, hogy a kapcsolt felek nem piaci árat alkalmaztak, és emiatt adóhiány keletkezett, úgy adóbírságot szabhat ki, ami az adóhiány 50%-áig terjedhet (súlyosabb esetben ez akár 200% is lehet, ha szándékosság, csalás merül fel), továbbá késedelmi pótlék is felszámításra kerülhet, ez az adóhiányra számított éves jegybanki alapkamat + 5%.

A transzferár módszertanok vizsgálata során az alábbi főbb módszertani csoportokat alkothatjuk meg:

• Összehasonlítható árak módszere (Comparable Uncontrolled Price – CUP)
  
  A módszertan alkalmazásához rendelkezésre állnak jól összehasonlítható független ügyleti adatok, így a kapcsolt- és független ügyletek egységár adatai elemezhetőek, összemérhetőek, belső vagy külső forrásból származó összehasonlító adatok segítségével.

• Bruttó hasznosságon alapuló módszerek - Viszonteladási ár módszere (Resale Price Method – RPM) és Költség és jövedelem módszer (Cost Plus Method – CPLM)
  
  Vagy a kapcsolt féltől beszerzett áruk független félnek történő továbbértékesítésén elért árrések, vagy a kapcsolt félnek történő értékesítésekhez / szolgáltatásnyújtásokhoz kapcsolódó önköltségek állnak rendelkezésre, amelyek alapján egy bruttó haszonkulcs / árrés kiszámítható és elemezhető, szintén belső vagy külső forrásból származó összehasonlító adatok segítségével.

• Ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer (Transactional Net Margin Method – TNMM)
  
  A módszertan alkalmazása során a tesztelt fél által elért nettó nyereséget a bruttó haszonkategóriákhoz képest egy tágabb, közvetlen és felosztható közvetett költségeket is tartalmazó költségalap segítségével határozzuk meg, majd jellemzően adatbázis kutatás segítségével vizsgáljuk meg annak piaciságát.

Emellett megemlíthető még az Ügyleti nyereségmegosztás módszer (Transactional Profit Split Method – PS) és az Egyéb módszerek (Other methods), amelyeket csak ritka esetekben, speciális tranzakcióknál alkalmazunk.

A transzferár dokumentáció készítés egy komplex, jogi és pénzügyi szakértelmet igénylő feladat, amellyel kapcsolatban a NAV szigorú elvárásokat támaszt – és a hibák komoly bírságokhoz vezethetnek (akár milliós nagyságrendben).

A dokumentációnak meg kell felelnie a magyar transzferár rendeletnek és az OECD transzferár irányelveknek. A Helyi dokumentum (Local File) és Fődokumentum (Master File) részletes, strukturált formátumban, szakmai nyelvezettel készül, mivel a NAV nem fogadja el a hiányos, sablonos dokumentációt.

Továbbá a transzferár módszertan kiválasztása és alkalmazása előzetes pénzügyi elemzést, haszonkulcs- és nyereségszámítást, valamint jellemzően összehasonlító elemzést (benchmarking) is igényel.

Mindezek miatt ajánlott a transzferár tanácsadási szolgáltatás igénybevétele és a tapasztalt transzferár szakértő bevonása a formailag és szakmailag is védhető transzferár dokumentáció összeállítása érdekében.