Hírlevél - 2026. május

TARTALOM

Májusi hírlevelünkben ezekkel a témákkal foglalkozunk.

Változás a Széchenyi Pihenő Kártya egyenlegek terén

A veszélyhelyzeti jogrend kivezetésével módosultak a Széchenyi Pihenő Kártyákon (SZÉP kártya) felhalmozott, fel nem használt egyenlegek kezelésére vonatkozó szabályok. A korábban megszokott veszélyhelyzeti előírások hatályukat vesztették, így ismét a juttatás felhasználására vonatkozó eredeti, általános keretrendszer lépett életbe.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megszűnik a korábbi időszakban alkalmazott, március 20-án és szeptember 20-án esedékes egyszeri, 15 százalékos díjlevonás. Ehelyett a kártyabirtokosoknak újra a május 31-i fordulónapra, valamint az azt követő havi szintű költségterhelésre szükséges figyelniük. Az ismét alkalmazandó szabályozás értelmében a kártyára utalt juttatásokat a feltöltés évét követő második naptári év május 31-ig lehet díjmentesen felhasználni.

Amennyiben az érintettek az említett határidőig nem költik el a rendelkezésre álló keretet, a kártyakibocsátó intézmény június 1-jétől kezdődően havonta legfeljebb 3 százalékos, de legalább 100 forintos díjat számíthat fel a bent maradt összeg terhére. Mivel a 2026-os évben járunk, a visszatérő szabályozás jelenleg a 2024-ben, vagy az azt megelőzően kapott juttatásokat érinti közvetlenül.

Változik a fejlesztési adókedvezményhez kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettség

A május végével esedékes társaságiadó-bevallási időszakban lényeges eljárásjogi változással kell számolniuk azoknak a vállalkozásoknak, amelyek fejlesztési adókedvezménnyel érintett beruházást hajtottak végre. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) május első napjaiban elektronikus úton közvetlenül is felhívta az érintett adózók figyelmét az adatszolgáltatási rend átalakulására, amely a korábbiaknál szélesebb körben ír elő jelentéstételi kötelezettséget.

A módosítás értelmében a részletes adatközlés már nem függ attól, hogy a társaság az adott adóévben ténylegesen csökkenti-e fizetendő adóját a kedvezménnyel. Az adatszolgáltatást mostantól minden olyan adóévben kötelező teljesíteni a rendelkezésre állási időszakon belül, amelyben a vállalkozás 2010 óta benyújtott és jóváhagyott fejlesztési adókedvezmény-bejelentéssel vagy kérelemmel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az éves monitoring adatok közlése akkor is kötelezővé válik, ha az adott időszakban a cég adóalap hiányában vagy egyéb okból egyáltalán nem érvényesít adókedvezményt.

A kötelezettségnek a 2025. adóévről szóló, 2529-es számú társaságiadó-bevallás megfelelő részletező lapjainak kitöltésével kell eleget tenni. Tekintettel arra, hogy a bevallás benyújtásának és az adó megfizetésének törvényi határideje 2026. május 31., a mulasztásból eredő jogkövetkezmények elkerülése érdekében javasolt a Cégkapura érkezett hatósági értesítések, valamint a hatályos projektnyilvántartások soron kívüli ellenőrzése.

Közeleg a globális minimumadó határideje: már elérhető a 24GLBADO nyomtatvány tervezete

A NAV a napokban közzétette a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adókhoz, valamint az elismert belföldi kiegészítőadó-előleghez kapcsolódó 24GLBADO jelű űrlap tervezetét.

A kiegészítő adókra vonatkozó általános szabály úgy szól, hogy az elszámoló adóbevallást és a kapcsolódó adatszolgáltatást az adóév utolsó napjától számított 15 hónapon belül kell benyújtani, és az adót megfizetni.

A jogalkotó azonban a 2024-es adóévet átmeneti évnek tekinti, így erre az időszakra egy kedvezőbb, 18 hónapos határidő vonatkozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a normál üzleti évvel rendelkező adózók számára a 2024-es évre vonatkozó kötelezettségek teljesítésének végső dátuma 2026. június 30.

A NAV az űrlap tervezete mellett publikálta a hozzá tartozó kitöltési útmutatót, valamint az XML-fájlok előkészítését támogató technikai dokumentációt is.

A bevallást a jövőben is kizárólag elektronikus úton, az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás (ONYA) felületén keresztül lehet majd beküldeni.

Lakóingatlanhoz kapcsolódó gépjármű-beállók: mikor alkalmazható az 5%-os áfa?

A NAV 2026. április 23-án közzétett tájékoztatója pontosítja, mikor alkalmazható az 5%-os áfamérték a lakóingatlanokhoz kapcsolódó gépjármű tárolására használt építmények esetében.

A garázs főszabály szerint továbbra sem minősül lakóingatlannak, ezért 27%-os áfa terheli. A gépjármű-beállók esetében azonban árnyaltabb a helyzet. Ha a beálló a lakóingatlannal együtt kerül értékesítésre, és műszaki jellemzői alapján nem minősül helyiségnek, de épületszerkezettel részben közrefogott tér, akkor bizonyos feltételek mellett 5%-os áfa is alkalmazható lehet. Sőt bizonyos egyéb terek is számlázhatóak lehetnek 5 %-os áfamértékkel.

A gyakorlati tanulság: nem elég azt vizsgálni, hogy „garázsról”, „beállóról” vagy „parkolóhelyről” van szó. Az áfakezelést a műszaki kialakítás, a jogi minősítés, valamint az értékesítés és az alapterület-számítás módja együtt határozza meg.

Ezért azoknak, akik új lakóingatlanhoz kapcsolódó gépjármű-beállót értékesítenek, vásárolnak, áraznak, számláznak vagy adózási szempontból minősítenek, indokolt lehet a korábbi áfakezelési gyakorlat felülvizsgálata.

Amennyiben kérdése merül fel az 5%-os lakásáfa alkalmazhatóságával, az érintett ingatlanrészek adózási minősítésével, illetve a számlázási és árazási döntésekhez kapcsolódó adókockázatokkal kapcsolatban, forduljon bizalommal a Niveus adószakértőihez!

EUB-ítélet az elkésett számlák áfalevonásáról

Egy 2026 tavaszán meghozott ítéletében (C-521/24. számú Aptiv ügy) az Európai Unió Bírósága (EUB) ismételten egy hazai áfagyakorlatot érintő kérdésben foglalt állást. A jogvitát kiváltó alapprobléma a Közösségen belüli termékbeszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adó levonhatóságát, pontosabban az elkésett számlák és a belföldi elévülési szabályok ütközését érintette.

A hazai adóhatósági gyakorlat és az Áfa tv. szigorú keretei szerint a levonási jog gyakorlásának alapvető tárgyi feltétele a számla megléte. Kritikus helyzet akkor adódik, ha a beszerző a teljesítést követően – rajta kívül álló okokból – csak évekkel később kapja kézhez a bizonylatot. A magyar szabályozás alapján a késedelmes számlák áfatartalmát főszabályként csak az eredeti teljesítési időszakra vonatkozó önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.

A mostani ügy legfontosabb és legkényesebb pontja az elévülés kérdése volt. Fontos hangsúlyozni: az EUB ítélete nem mondja ki, hogy az adózók egy már elévült időszakra vonatkozóan korlátlanul levonhatnák az áfát. Sőt, a Bíróság megerősítette, hogy a jogbiztonság érdekében a tagállamok jogszerűen szabhatnak időbeli korlátot (elévülési időt) a levonási jognak.

A konkrét esetben a fordulópontot az jelentette, hogy amikor az adózó a megkésett számlát kézhez kapta, és annak áfatartalmát az aktuális adómegállapítási időszak bevallásában szerepeltette, az érintett időszak még nem évült el. Az elévülés csak a későbbi adóhatósági ellenőrzés idejére következett be. A hatóság mégis megtagadta a levonást arra hivatkozva, hogy azt az eredeti időszak önellenőrzésével kellett volna megtenni, azonban addigra az elévülés miatt az önellenőrzés már jogilag lehetetlenné vált.

Az EUB kimondta: ez a merev jogalkalmazás ellentétes az adósemlegesség és az arányosság alapelveivel. Amennyiben a beszerző jóhiszeműen járt el, adócsalás nem történt, és – ami a legfontosabb – a számla kézhezvételekor még az elévülési időn belül érvényesítette az adóját, a tagállamok nem támaszthatnak olyan szigorú adminisztratív vagy eljárásjogi akadályokat (mint a kizárólagos önellenőrzés megkövetelése), amelyek végső soron érdemben lehetetlenítik el az adólevonási jog gyakorlását.

Az ítélet egyértelműsíti, hogy az uniós joggal ellentétes az a gyakorlat, amely pusztán formai okokból tagadja meg a levonást egy olyan adózótól, aki a számla beérkezésekor még jogosult volt az áfalevonási jogát érvényesíteni. Mivel a bírósági döntés kötelező érvényű, várható, hogy a jövőben formálja majd a vonatkozó hazai jogszabályi környezetet.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése merülne fel, kérjük, forduljon hozzánk bizalommal.