EUB-ítélet az elkésett számlák áfalevonásáról

Egy 2026 tavaszán meghozott ítéletében (C-521/24. számú Aptiv ügy) az Európai Unió Bírósága (EUB) ismételten egy hazai áfagyakorlatot érintő kérdésben foglalt állást. A jogvitát kiváltó alapprobléma a Közösségen belüli termékbeszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adó levonhatóságát, pontosabban az elkésett számlák és a belföldi elévülési szabályok ütközését érintette.

A hazai adóhatósági gyakorlat és az Áfa tv. szigorú keretei szerint a levonási jog gyakorlásának alapvető tárgyi feltétele a számla megléte. Kritikus helyzet akkor adódik, ha a beszerző a teljesítést követően – rajta kívül álló okokból – csak évekkel később kapja kézhez a bizonylatot. A magyar szabályozás alapján a késedelmes számlák áfatartalmát főszabályként csak az eredeti teljesítési időszakra vonatkozó önellenőrzés keretében lehet érvényesíteni.

A mostani ügy legfontosabb és legkényesebb pontja az elévülés kérdése volt. Fontos hangsúlyozni: az EUB ítélete nem mondja ki, hogy az adózók egy már elévült időszakra vonatkozóan korlátlanul levonhatnák az áfát. Sőt, a Bíróság megerősítette, hogy a jogbiztonság érdekében a tagállamok jogszerűen szabhatnak időbeli korlátot (elévülési időt) a levonási jognak.

A konkrét esetben a fordulópontot az jelentette, hogy amikor az adózó a megkésett számlát kézhez kapta, és annak áfatartalmát az aktuális adómegállapítási időszak bevallásában szerepeltette, az érintett időszak még nem évült el. Az elévülés csak a későbbi adóhatósági ellenőrzés idejére következett be. A hatóság mégis megtagadta a levonást arra hivatkozva, hogy azt az eredeti időszak önellenőrzésével kellett volna megtenni, azonban addigra az elévülés miatt az önellenőrzés már jogilag lehetetlenné vált.

Az EUB kimondta: ez a merev jogalkalmazás ellentétes az adósemlegesség és az arányosság alapelveivel. Amennyiben a beszerző jóhiszeműen járt el, adócsalás nem történt, és – ami a legfontosabb – a számla kézhezvételekor még az elévülési időn belül érvényesítette az adóját, a tagállamok nem támaszthatnak olyan szigorú adminisztratív vagy eljárásjogi akadályokat (mint a kizárólagos önellenőrzés megkövetelése), amelyek végső soron érdemben lehetetlenítik el az adólevonási jog gyakorlását.

Az ítélet egyértelműsíti, hogy az uniós joggal ellentétes az a gyakorlat, amely pusztán formai okokból tagadja meg a levonást egy olyan adózótól, aki a számla beérkezésekor még jogosult volt az áfalevonási jogát érvényesíteni. Mivel a bírósági döntés kötelező érvényű, várható, hogy a jövőben formálja majd a vonatkozó hazai jogszabályi környezetet.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban kérdése van, forduljon bizalommal szakértő kollégánkhoz!