Sok cégtulajdonosban felmerül az a kérdés, hogy ő lelkiismeretesen felépítette a cégét, szeretné, hogy ha a családja a cég jövedelméből a jövőben is biztonságosan élhetnének, ugyanakkor más családtag kezében nem látja biztosítottnak a cég jövőjét. Vagy azért, mert a céget nehéz lenne egyben tartani, vagy azért, mert a gyerekek az alapítótól eltérő szakértelemmel rendelkeznek, vagy azért mert eltérő karrierutat képzelnek el maguknak, és nem szeretnének a cég építésén dolgozni, vagy esetleg az alapító nem érzi őket felkészültnek arra, hogy a céget továbbvigyék.
Természetesen megoldás lehet egy külsős ügyvezető kinevezése is, de a külsős ügyvezető (bármilyen jól felépített ösztönző rendszer ellenére is) a munkaköréből adódóan is nem elsősorban tulajdonosi szemlélettel irányít egy céget, nem is ez az elsődleges elvárás vele szemben.
Ennek a problémának a megoldásához nyújt segítséget két jogintézmény, a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítvány.
A bizalmi vagyonkezelés 2014. óta létezik a Ptk-ban. A bizalmi vagyonkezelést elsősorban azért vezették be – pontosabban vették át külföldi minták nyomán –, hogy a rendszerváltás óta számos magánszemélynél felhalmozódott vagyontömeg úgy különüljön el, hogy közben ne kelljen azt idő előtt átruházni a kedvezményezettre, ugyanakkor a vagyon szakszerű kezelése, –elsősorban a vagyon részét képező gazdasági társaságok működtetése – biztosítva legyen. A vagyon eredeti tulajdonosa, a vagyonrendelő átruházza vagyonának egy meghatározott részét a vagyonkezelőre, aki teljes joggal, a saját tulajdonaként, de saját vagyonától és más kezelt vagyonoktól elkülönítetten, a kedvezményezettek javára kezeli azt. A kezelt vagyon hasznait a vagyonkezelő köteles a szerződésben meghatározott kedvezményezett javára fordítani, illetve a vagyonkezelés megszűnésekor a vagyont kiadni.
A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályai részletező törvény a bizalmi vagyonkezelői tevékenység nyilvántartása szempontjából, megkülönböztet üzletszerűen és nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelői tevékenységet. Az előbbi csak erre vonatkozó megfelelő engedéllyel rendelkező, az ilyen tevékenységet fő tevékenységként ellátó, legalább 70 millió forintos pénzügyi biztosítékkal, és 70 millió forint saját tőkével rendelkező vállalkozás útján fejthető ki. A tevékenységet csak magyarországi kft., zrt. vagy az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban bejegyzett külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepei formájában működő vállalkozások végezhetik.
Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelés (kevés engedéllyel rendelkező cég van) előnye az, hogy a vagyonkezelésért fizetett díjért cserébe szakértők veszik le a vagyonrendelő válláról a vagyon igazgatásának a terhét. A nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelésnek az előnye lehet ezzel szemben az, hogy a vagyonrendelő olyan személyt nevezhet ki vagyonkezelőnek, akiben teljes mértékben megbízik (ilyen szerepre korlátozásokkal bárki kinevezhető), és akár jelentős iparági tapasztalattal vagy ismeretséggel rendelkező személy is lehet.
A bizalmi vagyonkezelői szerződés legfeljebb 50 évre szólhat, ami a rendszernek hátránya, de előnye is. A szerződésben ugyanis meg kell határozni a vagyonkezelés elveit (beleértve természetesen azt is, hogy milyen juttatást kapjanak a kedvezményezettek), azt viszont nyilván senki nem tudja, hogy milyen elvek szerint lesz érdemes kezelni egy vagyont mondjuk 40 év múlva (gondoljunk csak az utóbbi évtizedekben lezajlott gazdasági és technológiai változásokra), viszont a jól működő családi cégbirodalmak életciklusa – ha egy pillantást is vetünk a nemzetközi példákra – nem ötven évre van tervezve.
Vagyonkezelő alapítványok:
A bizalmi vagyonkezelésre nagyban hasonlítanak, de attól lényegesen el is térnek a vagyonkezelő alapítványok. A vagyonkezelő alapítványok részére juttatandó minimumtőke összege (600 millió forint) arrafelé mutat, hogy ez inkább egy kivételes, professzionális jogintézmény.
Hasonlóan a bizalmi vagyonkezelői szerződéshez, a vagyon itt is átruházásra kerül, de ezúttal egy alapítvány részére, amihez kapcsolódóan a vonatkozó törvény komoly szervezetet (ami még önmagában nem garancia a szakértelemre), felügyelőbizottságot és kötelező, állandó könyvvizsgálót ír elő. Hogy ez mennyiben lesz garancia a szakszerű, alapos vagyonkezelésre – ezt majd az alapítók mérlegelik.
A vagyonkezelő alapítványoknak előnye (?) az, ami a bizalmi vagyonkezelés hátránya (?). Nem szűnik meg 50 év után. Hogy ez elavult elvek szerint vezetett családi birodalmakat vagy sikeresen, évszázadokon keresztül összetartott családi vagyont jelent az majd a jövő kérdése, ahogy az is, hogy mi lesz az a szakértelem (bármelyik intézmény kapcsán) amit az alapítók elvárnak, és amire az alapítók hajlandóak pénzt áldozni.
Mindkét jogintézménynek az a célja, hogy hosszútávú biztonságot adjanak az alapítóknak, de a „hosszú táv” még nem telt le, sőt igazából – ha szeretnénk cinikusak lenni – még el sem kezdődött. A magyar jogalkotó már megteremtette egy jól működő rendszer alapjait, és a vagyonrendelők feladata az, hogy erre az alapra ne csak szénát és pozdorját építsenek.
