A vagyonadó egyik legfontosabb vállalkozói kérdése a társasági részesedések értékelése. Egy jelentős üzletrész vagy részvény értéke nem feltétlenül vezethető le közvetlenül a könyv szerinti saját tőkéből vagy egy korábbi tranzakcióból. A jogszabály ezért részletes képletes értékelést állít fel, és csak meghatározott esetekben enged alternatív, független értékelést.

Hogyan értékelik a nem tőzsdei céges részesedéseket?

A törvény alapképlete szerint a társasági részesedés vagyoni értéke egy statikus vagyoni helyzetet mutató, a saját tőke és a jövedelemtermelő képességet reprezentáló hozamérték súlyozott átlaga. A képlet: V = [(ST + 2 × H) / 3] × tulajdoni hányad. A saját tőke tehát egyszeres, a hozamérték kétszeres súllyal szerepel. A hozamérték az utolsó három lezárt üzleti év adózott eredményének számtani átlaga, amelyet 15 százalékos tőkésítési rátával kell diszkontálni (elosztani). Ha a hároméves átlagos adózott eredmény negatív, a hozamértéket nullának kell tekinteni.

Rejtett tartalék: a könyv szerinti érték nem feltétlenül a kiindulópont

Az 500 millió forintot meghaladó saját tőkéjű társaságoknál a rendszer tovább bonyolódik. Ilyen esetben a saját tőkét a társaság befektetett eszközként kimutatott ingatlanainak, társasági részesedéseinek és értékpapírjainak piaci és könyv szerinti értéke közötti pozitív különbözettel, vagyis a törvény szerinti rejtett tartalékkal korrigálni kell. A rejtett tartalékot a kapcsolódó halasztott adókötelezettséggel csökkenteni kell, és az összeget független könyvvizsgálónak kell felülvizsgálnia.

Van-e lehetőség a törvényi képlet „ellenbizonyítására”?

Ez a szabályozás egyik legfontosabb kérdése. Általános, szabadon választható ellenbizonyítási lehetőség a jogszabály alapján nem lehetséges. Vagyis önmagában az, hogy egy tulajdonos egy DCF-értékeléssel vagy piaci összehasonlító módszerrel alacsonyabb valós piaci értéket tud kimutatni, még nem jelenti azt, hogy automatikusan elhagyhatja a törvényi képletet.

Alternatív, független cégértékelésre akkor nyílhat lehetőség, ha a szükséges beszámolóadatok nem állnak rendelkezésre, vagy a törvényi módszer a társaság működési körülményeinek jelentős változása, illetve a részesedéshez kapcsolódó különleges jogok és kötelezettségek miatt nem alkalmas az érték meghatározására. A törvény példaként említi a nem átruházható részesedést, az eltérő jogokat, tagi megállapodásokat és opciós megállapodásokat. Ez tehát inkább egy feltételes „menekülési út”, mintsem általános piaciérték-ellenbizonyítás.

Ha erre sor kerül, az értékelést független, megfelelő szakmai és gazdasági feltételeknek megfelelő értékelőnek kell elkészítenie. Legalább két módszert kell alkalmazni a jövedelemalapú, piaci összehasonlító és eszközalapú módszerek közül, és részletesen dokumentálni kell a módszereket, az eredményeket, a súlyokat, a felhasznált adatokat, a feltételezéseket és az értékmódosító tényezőket.

Külföldi társaságok és külföldi vagyon

Külföldi illetőségű tulajdonos: szűkebb, de jelentős magyar adókötelezettség

A külföldi illetőségű magánszemély nem a teljes világvagyona után válik magyar vagyonadó-alannyá. A jogszabály szerint a magyar adókötelezettség a belföldi ingatlanra, az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra, a magyar jog szerint létrejött társaságban fennálló részesedésre, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló részesedésre terjed ki. Ez utóbbi szabály különösen fontos: a magyarországi ingatlanvagyon közvetett tulajdonlása sem feltétlenül jelenti a vagyonadó elkerülését.

A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság részesedésének értéke a külföldi illetőségű adózónál nem a teljes társasági értékelési képlet alapján jelenik meg, hanem a társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok törvény szerinti számított értékének a tulajdoni hányaddal arányos része képezi a számított értéket. Ez a szabály kifejezetten az ingatlanvagyon közvetett tulajdonlásának kezelését szolgálja.

Vagyonkezelés, illetőség és adóelkerülés elleni szabályok

A szabályozásból a bizalmi vagyonkezelési és magánalapítványi struktúrák sem maradnak ki. A vagyonkezelési adóalany külön adóalany lehet, és a külföldi jog alapján létrejött hasonló konstrukciókat is bevonhatja a szabályozás. A tényleges irányítás helyének meghatározásánál nem pusztán a formális döntéshozatalt, hanem azt vizsgálják, hogy hol hozzák meg a vagyon kezelésére, befektetésére, hasznosítására és kiadására vonatkozó meghatározó döntéseket. Ha belföldi illetőségű vagyonrendelő vagy alapító érintett, a jogszabály bizonyos esetekben Magyarországot vélelmezi a tényleges irányítás helyének, amely vélelem ellenbizonyítással dönthető meg.

A javaslat külön anti-abuse szabályt is tartalmaz. A jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és a törvény céljával ellentétes értékmeghatározás, jogügylet vagy más magatartás nem használható az adóalap csökkentésére. Ugyanakkor a törvény elismeri, hogy egy ügylet rendeltetésszerű lehet, ha az adózó bizonyítja: a döntést valós gazdasági vagy az adókötelezettségtől független, méltányolható körülmények indokolták.