Niveus Consulting Group kommentár - 2020.04.22.

Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group adópartnere szerint:

„A korábbi bértámogatásos rendelet kiegészítése számos jogértelmezési kérdést eloszlatott, illetve jelentősen kibővült és egyszerűsödött az igénybevétel köre és lehetősége. Mostantól egyértelműen kiterjed ez a lehetőség akár a 2 órás csökkentett munkaidőre és az otthoni munkavégzésre is. Ugyanakkor továbbra sem támogatják  azokat, akik teljesen elveszítették a munkájukat, vagy azokat, akiknek a gyermekeikkel otthon kell maradniuk és ezért egyáltalán nem tudnak munkát végezni. Más országokhoz hasonlóan a nem átlátható tulajdonosi hátterű cégek – így az offshore cégek – továbbra sem tudják igényelni ezt a támogatást.”

Ahogyan vártuk, a módosított kormányrendelet alapján a támogatást továbbra is azon munkavállalók után lehet igénybe venni, akiket csökkentett munkaidőben foglalkoztatnak. A csökkentett munkaidő viszont egy normál 8 órás munkaviszonynál háromhavi átlagban már akár 2 órás is lehet (a korábbi 4 órás elvárás helyett), de nem lehet több, mint az eredeti foglalkoztatás 85%-a. Ez azt jelenti, hogy most már egy 6 órás foglalkoztatás sincs kizárva a jogosultsági körből (míg korábban ez kizárt volt).

A támogatás mértéke és a maximálisan figyelembe vehető összeg nem változott, de még a kedvezően módosított rendelkezések is csak azt eredményezik, hogy a bérgarancia – függően az adott egyén bérszintjétől – maximum a munkaadó teljes költségének 30%-át fedezi. Külföldi példákkal összehasonlítva továbbra is az látható, hogy több régiós ország magasabb mértékben finanszírozza a leállás, vagy a részmunkaidős foglalkoztatás miatt kieső béreket.

Az egyéni fejlesztési idő továbbra is megjelenik a bérgarancia kapcsán, változás viszont, hogy már csak azoknál kötelező ez (és az egyéni fejlesztést elegendő 2 éven belül végrehajtani), akiknek a foglalkoztatása meghaladja az eredeti foglalkoztatás felét. Ez viszont azt is eredményezi, hogy aki egy korábbi normál 8 órás munkaviszonya mellett 4 órás csökkentett munkaviszonyban fog dolgozni, kevesebbet fog kapni a támogatással együtt is, mint az ezt megelőző normál körülmények között. Az egyéni fejlesztés esetén viszont továbbra sem világos, hogy pontosan mit vár el a jogszabályalkotó a cégektől és a magánszemélyektől.

Fontos és kedvező módosítás, hogy aki hazai forrásból munkahely-fenntartáshoz, vagy létesítéshez kapcsolódó támogatásban részesült, az igénybe veheti ezt a támogatási formát is, egyúttal a távmunkához és az otthoni munkavégzéshez, vagy akár munkaerőkölcsönzéshez is lehet igényelni a juttatást.

A korábban kizárt munkaidőkeretben történő foglalkoztatást már engedi az új jogszabály, ami jelentős rugalmasságot biztosíthat a cégeknek.

A létszámfenntartási kötelezettség – kedvező módon – már csak a támogatott munkavállalókra vonatkozik, és a támogatást akkor sem kell visszafizetni, ha a munkaadó szünteti meg a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással.

A támogatás iránti kérelemben most már nem kell bemutatni a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatást megalapozó gazdasági körülményeket, viszont azt továbbra is , hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll, és a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenyégével összefüggő nemzetgazdasági érdek. A várakozásokkal ellentétben a módosított jogszabály sem tartalmaz további részleteket arról, hogy mi minősül nemzetgazdasági érdeknek.

Az adminisztrációt egyszerűsíti, hogy a munkaszerződéseket már nem kell módosítani és benyújtani a kérelemmel, azok a jogszabály erejénél fogva módosulni fognak.