01/06/2020
A külföldi minták
Az észt modell lényege, hogy a cégeknek csak akkor kell nyereségadót fizetniük, ha a nyereséget osztalékként kifizetik. Azaz, hiába nyereséges a cég, ha a nyereséget a tulajdonosok nem veszik ki a cégből, akkor nem kell adót fizetni. Fischer Ádám, a Niveus Consulting Group jogi partnere szerint ez egy rendkívül nagyvonalú adóhalasztás, ami a növekedési fázisban lévő vagy jelentős beruházásokat végrehajtó cégeket jutalmazza. Hiszen, ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy az elért nyereséget újabb és újabb fejlesztésekre fordítják, akkor nem kell társasági adót fizetniük – szemben a magyar társasági adóval, amely a beruházásokat csak az értékcsökkenés elszámolásán keresztül engedi levonni az adóalapból.
Egyértelmű, hogy Észtország elsősorban a startupokat célozta meg ezzel a változással. Magyarországon ez is szempont volt, de az észt modellnél egy komplexebb, a vállalatok életét más szempontokból is megkönnyítő kisvállalati adót (KIVA) vezettek be. A KIVA amellett, hogy társasági adó halasztást ad, ami a beruházó cégeknek kedvező, csökkenti a szocho- és az iparűzési adó fizetési kötelezettséget is.
A magyar megoldás
A KIVA leginkább két dologban tér el az észt modelltől. Egyrészt nem csak egy általános adóhalasztást jelent, hanem az adó alapját is módosítja: a KIVA alapja a bérköltség és a kifizetett osztalék (kisebb módosító tételekkel). A KIVA mértéke pedig nem a társasági adóval azonos, hanem jelenleg 12%, jövőre 11% lesz. A KIVA-t választó cégeknek nem kell szochot és társasági adót fizetni. De ez mit is jelent pontosan? Azt, hogy a bérköltség után nem a 17,5% (júliustól 15,5%) szochot, hanem az alacsonyabb összegű KIVA-t kell megfizetni. Ezzel szemben az osztalékként kifizetett nyereség után nem 9% tao, hanem a magasabb KIVA kulcs alapján kell adót fizetni.
„Nagyon leegyszerűsítve a KIVA jutalmazza azokat, akiknek a bérköltsége magas – sok embert foglalkoztatnak, és bünteti azokat, akik a nyereséget osztalékként kifizetik – hiszen magasabb kulccsal kell adót fizetni, mint az általános szabályok alapján kéne.” – összegzi Fischer Ádám.
Ma Magyarországon kb. 50.000 KIVA-s céget tartanak számon, ez az aktív magyar vállalkozások nagyságrendileg 10 százalékát teszi ki. A KIVA belépési korlátai nagyon alacsonyak: legfeljebb évi 1 milliárd forint árbevételig és 50 alkalmazottig lehet belépni. A kapcsolt vállalkozások számait ráadásul össze kell adni. A Niveus szerint a belépési határokat jelentősen emelni kéne ahhoz, hogy még több cég választhassa ezt a nagyon előremutató adózási formát.
Összehasonlításképpen, Lengyelországban 4 milliárd forint árbevételig lehet így adózni, Észtországban meg egyáltalán nincs értékhatárhoz kötve. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a magyar szocho-kedvezménnyel ellentétben egyik külföldi adó sem ad kedvezményt az adóból, csak a befizetés időpontját halasztja el.
Aki megfelel a feltételeknek, annak azt érdemes végiggondolni, hogy milyen arányban állnak a bérköltségek és a kifizetett osztalék egymással. Alapvetés, hogy egy átlagos nyereséget elérő cégnek megéri a KIVA – csak annak nem éri meg, akinek a kifizetett osztaléka több mint háromszorosa a bérköltségének. Ez tapasztalataink szerint nagyon ritka eset.
Ráadásul a KIVA esetén alternatív iparűzési adó alapot is lehet választani, mégpedig a KIVA alap 1,2-szeresét lehet iparűzési adóalapnak használni, ezért az iparűzési adóban is jelentős megtakarítást lehet elérni a KIVA-val. Aki a feltételeknek megfelel, egy számítást mindenképpen megér a dolog.
