A 2026-os adóévtől alkalmazandó 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet az eddigieknél részletesebb funkcionális elemzést vár el a vállalkozásoktól. Különösen fontos ez akkor, ha a kapcsolt ügylet tárgya, illetve a vizsgált tevékenység lényeges, egyedi és értékes eszköze valamilyen immateriális eszköz. Ilyenkor nem elegendő annak rögzítése, hogy például egy védjegy, technológia vagy szoftver jogilag melyik csoporttaghoz tartozik: azt is vizsgálni kell, hogy az érték létrehozásához és fenntartásához a csoport egyes tagjai ténylegesen hogyan járulnak hozzá.
Az új rendelet ezt a szemléletet közvetlenül is megjeleníti: a helyi dokumentum funkcionális elemzésének részeként – releváns esetben – be kell mutatni az immateriális eszköz kialakítását, fejlesztését, fenntartását, védelmét és hasznosítását. A Pénzügyminisztérium új rendelethez kapcsolódó szakmai tájékoztatója szintén hangsúlyozza, hogy a funkcionális elemzésnek ki kell térnie az immateriális eszközökhöz kapcsolódó DEMPE-funkciókra és kockázatokra – emeli ki Kovács Balázs, a Niveus senior transzferár tanácsadója.
A DEMPE az immateriális eszközökhöz kapcsolódó öt értékteremtő funkció angol elnevezésének kezdőbetűiből áll: Development, Enhancement, Maintenance, Protection és Exploitation, vagyis fejlesztés, értéknövelés, fenntartás, védelem és hasznosítás.
A DEMPE elemzés alapvető célja annak vizsgálata, hogy egy immateriális eszköz által létrehozott jövedelemhez a vállalatcsoport egyes tagjai milyen módon járulnak hozzá. Transzferár szempontból ugyanis önmagában a jogi tulajdon nem feltétlenül alapozza meg azt, hogy az immateriális eszközhöz kapcsolódó teljes jövedelem a jogi tulajdonosnál maradjon. A ténylegesen ellátott funkciókat, felhasznált eszközöket, valamint a vállalt és kontrollált kockázatokat is figyelembe kell venni.
A Development, azaz fejlesztés körében például azt indokolt megvizsgálni, hogy melyik társaság végzi a kutatás-fejlesztési tevékenységet, hol dolgoznak a fejlesztésben részt vevő munkavállalók, ki határozza meg a fejlesztési program irányát és költségvetését, illetve ki hozza meg a projekt folytatásával vagy leállításával kapcsolatos lényeges döntéseket.
Az Enhancement, vagyis értéknövelés olyan tevékenységeket foglalhat magában, amelyek egy már létező immateriális eszköz értékét növelik. Egy márka esetében ilyen lehet például egy jelentős marketingstratégia kidolgozása és végrehajtása, míg egy technológia vagy szoftver esetében a funkcionalitás továbbfejlesztése vagy új felhasználási lehetőségek kialakítása.
A Maintenance, azaz fenntartás azt vizsgálja, hogy ki biztosítja az immateriális eszköz értékének és használhatóságának fennmaradását. Szoftver esetében ide tartozhatnak például a rendszeres frissítések és hibajavítások, egy márkanév esetében pedig azok a folyamatos tevékenységek, amelyek a márka piaci pozíciójának fenntartását szolgálják.
A Protection, vagyis védelem keretében többek között azt lehet vizsgálni, hogy ki gondoskodik a szabadalmak, védjegyek vagy más jogok bejegyzéséről és megújításáról, ki figyeli az esetleges jogsértéseket, illetve melyik társaság dönt és viseli a költségeket egy jogvita megindításával kapcsolatban.
Végül az Exploitation, vagyis hasznosítás körében azt szükséges értékelni, hogy az immateriális eszközt milyen módon használják fel gazdasági előny elérésére. Ide tartozhat például a technológia saját gyártásban történő alkalmazása, a védjegy használata termékértékesítés során, vagy az immateriális eszköz harmadik vagy kapcsolt fél részére történő licencbe adása.
A DEMPE elemzés nem merül ki annak felsorolásában, hogy az egyes tevékenységeket melyik társaság munkavállalói végzik. A tényleges döntéshozatal, a releváns kockázatok kontrollja, az emberi erőforrás és a finanszírozási kapacitás egyaránt lényeges. Ezért célszerű azonosítani azokat a kulcsszemélyeket és döntéshozói funkciókat is, amelyek ténylegesen meghatározzák az immateriális eszköz fejlesztését, üzleti irányát és kockázatvállalását – vagyis azt, hogy a stratégiai döntések a gyakorlatban hol születnek.
Tegyük fel, hogy egy magyar társaság munkavállalói új technológiát fejlesztenek, miközben annak jogi tulajdonosa egy külföldi kapcsolt vállalkozás. Nem elegendő csupán a fejlesztői létszámot vagy a K+F költségeket vizsgálni. Értékelni kell többek között, hogy ki alakítja ki a fejlesztési stratégiát, ki hagyja jóvá a költségvetést, ki dönt a sikertelen projektek leállításáról, ki kontrollálja a kutatás-fejlesztési kockázatot, és ki finanszírozza a tevékenységet. Más díjazás lehet indokolt egy előre meghatározott specifikáció alapján működő rutinszerű fejlesztési szolgáltatónál, mint annál a társaságnál, amely a technológia értékét meghatározó stratégiai döntéseket is meghozza.
Amennyiben az értékteremtésben több csoporttag is olyan egyedi és értékes hozzájárulást nyújt, amelyhez megfelelő összehasonlító adat nehezen található, a DEMPE elemzés a módszerválasztásra is hatással lehet. Ilyen helyzetben – különösen erősen integrált működés vagy közösen kontrollált, gazdaságilag jelentős kockázatok mellett – a nyereségmegosztási (profit split) módszer alkalmazása is indokolt lehet.
A 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet alapján a helyi dokumentumban a kapcsolt ügylet gazdaságilag releváns jellemzőit részletesen be kell mutatni. A rendelet a vizsgálandó funkciók között számos tevékenységet külön nevesít, és kimondja, hogy amennyiben a kapcsolt ügylet tárgya vagy a tevékenység lényeges, egyedi és értékes eszköze immateriális eszköz is, akkor annak kialakítását, fejlesztését, fenntartását, védelmét és hasznosítását is vizsgálni kell. Emellett be kell mutatni az alkalmazott eszközöket, az emberi erőforrást és a vállalt kockázatokat, valamint azt is, hogy ezek miként kapcsolódnak a csoport szélesebb körű értékteremtéséhez.
Egy DEMPE szempontból releváns ügyletnél ezért a dokumentációból egyértelműen ki kell derülnie, hogy mely társaság milyen funkciót lát el, hol található a szükséges szakértelem és tényleges döntéshozatal, ki viseli és kontrollálja a kapcsolódó kockázatokat, és mindez hogyan tükröződik az alkalmazott transzferárban. Különösen kockázatos lehet, ha a szerződéses struktúra és a tényleges működés eltér egymástól.
Az új rendelet terminológiai változást is hozott: a transzferár szabályozásban az „immateriális eszköz” fogalmának meghatározása is előtérbe került. A rendelet szerint immateriális eszköz az olyan, fizikai vagy pénzügyi eszköznek nem minősülő eszköz, amely üzleti használat céljából tulajdonban vagy ellenőrzés alatt tartható, és amelynek használata vagy átengedése független vállalkozások összehasonlítható ügyletében ellenérték fejében történne.
Ez a fogalom nem azonos a számviteli értelemben vett immateriális javak körével. Egy érték ezért akkor is lehet transzferár szempontból releváns immateriális eszköz, ha a társaság mérlegében nem jelenik meg immateriális jószágként. Ilyen lehet például a nem bejegyzett know-how, üzleti titok, saját fejlesztésű technológiai tudás vagy más, gazdaságilag értékes és ellenőrizhető ismeret. A DEMPE vizsgálat során ezért nem elegendő a főkönyvi vagy eszköznyilvántartásból kiindulni: a vállalkozás tényleges működésében jelen lévő értékteremtő tényezőket is fel kell térképezni.
Egy későbbi adóhatósági vizsgálat során ezért nemcsak az lehet kérdés, hogy kié a szabadalom, védjegy vagy technológia, hanem az is, hogy ki teremtette és tartja fenn annak értékét. Ennek alátámasztására a szerződések mellett relevánsak lehetnek a K+F dokumentációk, projekttervek, költségvetések, vezetői döntések, munkaköri leírások és munkaszerződések, marketinganyagok, licencek, jogvédelmi dokumentumok vagy a tényleges döntési folyamatot igazoló más belső anyagok.
A DEMPE elemzés így nem pusztán egy újabb dokumentációs követelmény: annak vizsgálatát szolgálja, hogy az immateriális eszközökből származó jövedelem csoporton belüli megosztása összhangban áll-e a tényleges értékteremtéssel. Az új rendelet fényében különösen azoknak a vállalatcsoportoknak érdemes ezt időben áttekinteniük, amelyeknél a kutatás-fejlesztés, márkaépítés, technológiafejlesztés vagy más értékes know-how létrehozása és jogi tulajdonlása több csoporttag között oszlik meg.
Kérdése van?
Forduljon bizalommal szakértő kollégánkhoz!
Nem régen jelent meg a Kormány újabb rendelete a távmunka ideiglenes, tavaly év végén bevezetett rendszerének meghosszabbításáról, amely néhány fontos módosítást is tartalmaz az eddigiekhez képest. A Niveus Consulting Group ezeket a szabályokat járja körbe, különös tekintettel az adózási kedvezmények adta lehetőségekre.
Az ETAF (European Tax Adviser Federation) tájékoztatása szerint az Európai Bizottság 2023. szeptember 12-én elfogadott egy jelentős mérföldkőnek számító KKV javaslatcsomagot az EU-ban működő határon átnyúló mikro-, kis- és középvállalatok támogatására, mely az adózással kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek drasztikus könnyítésére irányul – hívta fel a figyelmet a Niveus Consulting Group. Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere: „Az új, mérföldkőnek számító, frissen elfogadott irányelv javaslatban a „HOT” rendszer, azaz a Head Office Tax (HOT) rendszer felállítását taglalják. Várhatóan a téma tényleg „hot topic” lesz a következő időszakban, hiszen számos lehetőséget nyit meg a hazai KKV szektor számára is, és a hazánkba érkező külföldi vállalkozásokat is segíti a piacra lépésben.”
A bérszámfejtés kiszervezése nem egy egyszerű átadás-átvétel, hanem egy kritikus pont, ahol a hibák közvetlenül a működésben jelennek meg. Hogyan biztosítható, hogy az induláskor minden adat, számítás és kifizetés pontos legyen? Mitől válik egy implementáció valóban kockázatmentessé? Az összefoglaló bemutatja, miért kulcselem a parallel payroll, és hogyan garantálja a szolgáltatás indulás előtti szakmai bizonyosságot.
Kollégáink hamarosan felveszik önnel a kapcsolatot!