Visszakapják a vállalatok a veszteségeiket?

Nem árulunk el meglepetést azzal, hogy a koronavírus-járvány rendkívüli hatással volt nagyon sok vállalkozásra. Magyarországon például 2020-ban 5,1 százalékos volt a GDP visszaesés, de az Európai Uniós átlag még ennél is magasabb lett (6,4%). A globális kereskedelem negyedévente kb. 320 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el a pandémia eredményeképpen. Ez szükségszerűen azt is jelentette, hogy – különösen egyes érintett ágazatokban (pl. turizmus, vendéglátás, légiközlekedés) – számos vállalkozás könyvelt el veszteséget a 2020-as év kapcsán és a lassú kilábalás következtében még a 2021-es évük is mínuszos lehet.

Bár az országok számos intézkedéscsomagot dolgoztak ki a negatív hatások kezelésére (pl. Németországban beindult a „Kurzarbeit” rendszere, vagy a briteknél a direkt bértámogatási rendszer, de nem kell ilyen messzire menni,Magyarország is ágazati bértámogatási programokat, valamint adó- és járulék-elengedéseket vezetett be), mindazonáltal a vállalati veszteségek és a finanszírozási nehézségek nem tűntek el.

Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság idén májusban egy ajánlást fogadott el a COVID-19 járvány alatt keletkezett veszteségek kezeléséről. Az ajánlás különösen a KKV szektor vonatkozásában szögezi le, hogy komoly veszteségeket szenvedhettek a koronavírus-járvány alatt és – elégséges mértékű tartalékok hiányában – ez komoly finanszírozási nehézséget jelenthet számukra.

Természetesen veszteségelhatárolási szabályok nagyon sok országban vannak, ezek azonban nem jelentenek azonnali adóvisszatérítési lehetőséget, csupán a későbbi (nyereséges működésből adódó) adófizetést mérséklik. Felmerülhet tehát az igény, hogy a korábban (még a pandémia előtti időszakra) befizetett adót kaphassák vissza a vállalkozások a járvány alatt (azaz a 2020-2021-es években) keletkezett veszteségeik mértékéig.

Az ajánlás különösen kiemeli, hogy ezt olyan vállalkozások számára kellene biztosítani, amelyek gazdaságilag valóban megszenvedték a pandémiát, tehát csakis olyanok kaphatnák vissza a korábban befizetett adójukat, amelyek nyereségesek voltak 2019-ben és az azt megelőző időszakban. A konkrét szöveg azt tartalmazza, hogy a 2020-as és a 2021-es veszteség összegéig járna a visszatérítés a 2019-es (és tagállami döntési jogkörben tartva adott esetben korábbi évi) adóbefizetésekből. Az ajánlás egy felső korlátot is tartalmaz (3 millió EUR összegű elismert veszteség lehetne egy adóévben, tehát 6 millió EUR a két járvánnyal érintett évre összesen). Érdekesség még, hogy az azonnali segítség érdekében a 2021-es évre becsült értékekkel is kalkulálhatnának a társaságok.

Általánosságban elmondható, hogy egy ajánlás, mint másodlagos jogforrás, lehetővé teszi az EU-intézmények számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy a tagállamokra bármilyen jogi kötelezettséget rónának. A gyakorlatban tehát ez azt jelenti, hogy minden tagország saját hatáskörben dönti el, hogy az ajánlás intézkedéseit beülteti-e a hazai jogrendszerbe, így természetesen semmiféle garancia nincs arra, hogy az adott jogállami szabályozásban ez ténylegesen meg is fog jelenni.

Az ajánlás – bár jó ügyet szolgál és mindenképpen támogatandó kezdeményezés – számos adószakmai kérdést is felvet:

• A számviteli szabályozás és az adóalap-meghatározás tagállamonként eltérő, így a „veszteség” kifejezés alatt nagyon sokféle kategória érthető. Egyúttal lehetnek olyan esetek, amikor egy vállalkozás nem a normál működésének és a pandémia következményeként realizál adózási szempontból veszteséget (különféle strukturálások, egyéb tételek erre szintén hatással lehetnek). Így semmiképpen nem jelenthető ki, hogy csupán a covid sújtotta vállalkozásokat támogatná ez a kezdeményezés;

• Amennyiben minden vállalkozásra kiterjedne ez a lehetőség, úgy azon cégek is jól járhatnának, amelyeket ugyan nem érintett negatívan a válság, de a fentiekben részletezett okokból veszteséget számoltak el;

• Amennyiben azonnali segítségként a 2021-es várható veszteségeket is finanszírozni lehetne a korábban befizetett adóból, úgy kérdésként merül fel, hogy milyen szankciórendszer kapcsolódna egy nem körültekintő becslésből származó lejelentett, de a későbbiekben mégsem realizált veszteségből (ez ugyanis azonnali cash-flow előnnyel [lényegében ingyenhitellel] kecsegtet a vállalkozások számára);

• Az intézkedés költségvetési hatásán túl az aktuális évi (2021-es) költségvetést is jelentősen megmozgatná ez a visszatérítés, mivel – bár a 2020-as év már lezárt, de – azt nehezen lehet előre prognosztizálni, hogy a 2021-es év hogyan alakul a cégek számára

A kezdeményezés mindenképpen támogatandó és további egyeztetésekre javasolt, azonban számos kérdést egyelőre megválaszolatlanul hagy és tagállami körben hagyja a részletek esetleges kidolgozását és helyi joganyagba ültetését.

Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group adótanácsadási üzletágának partnere