2026. augusztus 12-től közvetlenül alkalmazandó az Európai Unió új csomagolási rendelete, az (EU) 2025/40 rendelet (PPWR). Az új szabályozás a csomagolásokra vonatkozó környezetvédelmi és megfelelőségi követelmények mellett a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR)-kötelezettségek szempontjából meghatározó fogalmakat is átalakítja. Ennek alapvető célja az EPR-szabályok harmonizálása a tagállamokban.

A gyakorlatban bizonytalanságot okozhat, hogy a PPWR és a magyar EPR-rendelet ugyanazon ügylet esetében eltérő gazdasági szereplőhöz kapcsolhatja az EPR-kötelezettséget. A magyar szabályozás ugyanis még nem rendezi egyértelműen, hogy hogyan kell alkalmazni a PPWR új fogalmi rendszerét a hazai nyilvántartási, adatszolgáltatási és díjfizetési kötelezettségek meghatározásakor.

Miben változik a gyártó fogalma?

A PPWR alapján gyártónak – az ügylet körülményeitől függően – előállító, importőr vagy forgalmazó is minősülhet. Ennek meghatározásakor többek között azt kell vizsgálni, hogy a csomagolást vagy a csomagolt terméket ki, melyik tagállamban és kinek a részére hozza először forgalomba.

A jelenlegi magyar EPR-szabályozás ezzel szemben továbbra is elsősorban a körforgásos termék első belföldi forgalomba hozatalához, illetve saját célú felhasználásához kapcsolja a kötelezettséget. Emiatt egyes beszerzési és értékesítési konstrukciók megítélése eltérhet attól függően, hogy a PPWR vagy a magyar EPR-rendelet rendelkezéseiből indulunk ki.

Hol jelentkezhet a gyakorlatban eltérés?

Az egyik tipikus eset a külföldről beszerzett csomagolt termékekhez kapcsolódik. Ha a magyar vállalkozás a termék végfelhasználója, a PPWR gyártófogalmából az következhet, hogy a magyar végfelhasználó részére közvetlenül értékesítő külföldi vállalkozás minősül gyártónak.

A magyar 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet (EPR-rendelet) 17. § (3) bekezdése ugyanakkor saját célú felhasználásnak minősíti a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztását a terméktől, amennyiben az elválasztott csomagolás Magyarországon válik csomagolási hulladékká. E rendelkezés alapján ugyanezen ügyletnél a terméket kicsomagoló magyar vállalkozásnál keletkezhet EPR-kötelezettség.

Hasonló értelmezési kérdés merülhet fel az üres csomagolások beszerzésekor. A PPWR alapján a szállítási csomagolás, az eladáshelyi csomagolás és az elsődleges termelés csomagolása esetében már az üres csomagolás első tagállami forgalomba hozatalához kapcsolódhat a gyártói minőség. Így például egy üres raklap esetében az első magyarországi forgalomba hozó válhat gyártóvá, nem pedig az a vállalkozás, amely később a raklapot a terméke szállításához használja.

A fogyasztói és gyűjtőcsomagolások esetében ugyanakkor eltérő szabályok érvényesülhetnek, ezért az egyes csomagolástípusokat és ellátási láncokat külön szükséges megvizsgálni.

Mit mond jelenleg a hatóság?

A rendelkezésre álló, nem hivatalos szóbeli hatósági tájékoztatás szerint a PPWR és a magyar EPR-rendelet közötti értelmezési kérdések vizsgálata jelenleg is folyamatban van. Új értelmezés közzétételéig a hatóság továbbra is a magyar EPR-rendelet előírásait és az eddigi hazai gyakorlatot tekinti útmutatónak.

A szóbeli tájékoztatás azonban nem minősül kötelező erejű jogértelmezésnek. A PPWR közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet, ezért annak rendelkezéseit a magyar szabályok alkalmazásakor is figyelembe kell venni. Írásbeli, hivatalos állásfoglalás hiányában így továbbra sem minden esetben állapítható meg egyértelműen, hogy melyik gazdasági szereplőt terhelik a magyar EPR-kötelezettségek.

Miért jelent ez kockázatot?

A bizonytalanság különösen a határon átnyúló ügyleteknél okozhat problémát. Ha az egyes tagállamok eltérően értelmezik és alkalmazzák a PPWR gyártófogalmát, előfordulhat, hogy ugyanazon csomagolás tekintetében két különböző gazdasági szereplőt – két különböző tagállamban – tekintenek EPR-kötelezettnek és így párhuzamos EPR-díjfizetési kockázat merül.

Ez párhuzamos nyilvántartásba vételt, adatszolgáltatást vagy díjfizetést eredményezhet. Az ellenkező helyzet sem kizárt: ha mindkét fél abból indul ki, hogy a másik köteles teljesíteni, az EPR-kötelezettség teljesítetlenül maradhat.

Mire érdemes felkészülni?

A hivatalos jogértelmezés megjelenéséig a vállalkozásoknak célszerű:

• áttekinteniük a külföldi és belföldi beszerzési, illetve értékesítési konstrukcióikat;
• csomagolástípusonként azonosítaniuk az ellátási lánc szereplőit és az első forgalomba hozatal helyét;
• dokumentálniuk a követett jogértelmezést és annak indokait;
• egyeztetniük külföldi partnereikkel az EPR-kötelezettségek teljesítéséről.

A jelenlegi EPR-gyakorlat fenntartását vagy módosítását ezért célszerű az érintett ügyletek egyedi vizsgálatára alapozni, a PPWR és a magyar szabályozás együttes értékelésével, szükség esetén írásbeli hatósági állásfoglalást kérve.