A 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet 2026-tól új alapokra helyezi a transzferár nyilvántartás és az ahhoz kapcsolódó adatszolgáltatás több részletszabályát. Az egyik gyakorlati szempontból fontos változás a jövedelmezőségi mutatók számításának pontosabb meghatározása. Ez első látásra technikai kérdésnek tűnhet, valójában közvetlen hatással lehet arra, hogy egy vállalkozás milyen eredményt mutat ki a transzferár elemzésben, és ezáltal befolyásolhatja az adófizetési kötelezettséget – hívja fel a figyelmet Peperő Gergő, a Niveus szenior transzferár szakértője.

A módszer és a jövedelmezőségi mutató szorosabban összekapcsolódik

A Pénzügyminisztérium tájékoztatója egyértelmű kapcsolatot teremt az alkalmazott transzferár módszer és a hozzá tartozó jövedelmezőségi mutató között. A tájékoztató szerint a viszonteladási árak módszerénél a bruttó árrés, a költség és jövedelem módszernél a bruttó haszonkulcs a választandó mutató, míg az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszernél az adózó számára több nettó szintű mutató is rendelkezésre áll.

Az utóbbi esetben a jogszabály megengedi, hogy az adózó szakmai okokból a rendeletben definiáltaktól eltérően számított mutatót vizsgál. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy az adózónak indokolnia kell az eltérést a sztenderd mutatóktól, továbbá figyelni kell arra, hogy „egyéb mutatót” kell megjelölni az adatszolgáltatásban, mint vizsgált mutatót.

A fenti szabályok alól kivételt képeznek az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások, amelyek esetében mindenképpen a rendelet szerint előírt mutatót kell meghatározni.

Nagyobb hangsúlyt kap a költségek megfelelő számviteli besorolása

A Pénzügyminisztérium tájékoztatójának egyik fontos üzenete, hogy ugyanaz a gazdasági teljesítmény eltérő jövedelmezőséget eredményezhet attól függően, hogy bizonyos költségeket a számvitelben hogyan sorolnak be. Ez különösen a bruttó mutatóknál és a Berry rátánál jelent kockázatot, hiszen a közvetlen és közvetett költségek elhatárolásának különbségei már önmagukban ronthatják két vállalkozás összehasonlíthatóságát.

A fentiekre való tekintettel a Pénzügyminisztérium arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeknek a mutatóknak az alkalmazása magasabb megfelelési kockázattal járhat, és ezzel összhangban a nettó mutatók használatát helyezi előtérbe többek között a szerződéses gyártók, rutinszolgáltatók és korlátozott kockázatú forgalmazók esetében. E rutintevékenységeknél az új rendelet külön indokolás nélkül is elfogadja a TNMM, valamint a nettó haszonkulcs vagy nettó árrés alkalmazását és a rutinentitás tesztelt félként történő kijelölését.

A vállalati szintű eredményt csupán indokolt esetben lehet vizsgálni

A Pénzügyminisztérium tájékoztatója a rendelettel összehangban megerősíti, hogy a jövedelmezőségi mutatókat az érintett tevékenységre vagy szegmensre kell kiszámítani. Ha egy általános költség több tevékenységhez is köthető, azt észszerű és következetes módon kell felosztani e tevékenységek között. Teljes vállalati eredmény felhasználása a számítások során csak abban az esetben megengedett, ha a tesztelt fél ténylegesen egyetlen tevékenységet végez.

Mindez potenciálisan a transzferár elemzések kapcsán összetettebb felkészülést tesz szükségessé, mivel már a könyvelési és kontrollingrendszerben célszerű lehet elkülöníteni az egyes kapcsolt ügyletekhez tartozó bevételeket, költségeket és alkalmazott felosztási kulcsokat.

A vizsgált mutató értékét megfelelően szükséges az adatszolgáltatásban feltüntetni

A Pénzügyminisztérium tájékoztatója több korábbi gyakorlatot is megerősít, például, hogy a mutatókat két tizedesjegy pontossággal szükséges meghatározni, és hogy ha az adott ügylet vonatkozásában transzferár kiigazítás történt, a jövedelmezőséget már a korrekció figyelembevételével kell kiszámítani.

Megállapításra került továbbá, hogy amennyiben ugyanazon termékcsoporton belül termékenként külön jövedelmezőségi mutatókat vizsgál az adózó, minden egyes mutatóhoz külön ATP lapot kell benyújtani a bevallásban, következésképpen egyetlen helyi dokumentumhoz akár több ATP lap is tartozhat.

Mit jelent mindez a vállalkozások számára?

Az új szabályozás nem csupán átnevezi a korábban használt mutatókat, de jobban szabályozza azok alkalmazhatóságának a feltételeit is. A jövedelmezőség számítása szorosabban kapcsolódik az ügylet karakterizációjához, az alkalmazott transzferár módszerhez, a számviteli besoroláshoz és az ügyleti szintű pénzügyi adatokhoz.

Mindezekből kifolyólag különösen fontos még a transzferár dokumentáció elkészítése előtt áttekinteni, hogy az adózó által alkalmazott számítási metódusok megfelelnek-e az új definícióknak, az összehasonlító mintában egyformán kalkulált mutatók találhatóak-e, továbbá rendelkezésre állnak-e megfelelően a szegmentált, beszámolóhoz köthető pénzügyi adatok.