A 2026-ban kezdődő adóévektől jelentősen megváltoztak a transzferár nyilvántartásra és -adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok. A transzferár nyilvántartásról és a transzferár adatszolgáltatásról szóló 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) több ponton egyszerűsíti a transzferár dokumentáció elkészítését, és új lehetőséget vezet be az egyszerűsített helyi dokumentum készítésére. Az új szabályozás egyik fontos területe az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások köre, amelynek meghatározása a korábbi szabályozáshoz képest érdemben megváltozott – emeli ki Málnai Kristóf, a Niveus junior transzferár menedzsere.

Mikor készíthető egyszerűsített helyi dokumentum?

Az NGM rendelet 7. § (1) bekezdése alapján egyszerűsített helyi dokumentum készíthető többek között az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás nyújtásáról és igénybevételéről, továbbá bizonyos független féltől származó költségátterhelések, valamint az ingyenes pénzeszközátadás és -átvétel esetében.

Az egyszerűsített helyi dokumentum alkalmazásának egyik legfontosabb gyakorlati előnye, hogy annak tartalmi követelménye több ponton szűkebb a teljes helyi dokumentumhoz képest. Az NGM rendelet 7. § (2) bekezdése alapján többek között nem szükséges bemutatni az érintett piacot, az üzleti stratégiát, a szokásos piaci ár meghatározására alkalmazott módszert és a tesztelt felet, a módszer alkalmazásánál figyelembe vett előfeltételezéseket, a jövedelmezőségi mutatót, az adatbázis kutatást, valamint az összehasonlíthatósági kiigazításokat.

A Pénzügyminisztérium 2026. július 9-én közzétett tájékoztatója (a továbbiakban: PM tájékoztató) kiemeli, hogy az egyszerűsített helyi dokumentum bevezetésének egyik célja az adminisztrációs teher csökkentése, amely különösen az adatbázis kutatás elhagyása miatt lehet jelentős.

Jelentősen változott az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás fogalma

Az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozó szabályok a korábbi évekhez képest lényegesen átalakultak. A korábbi szabályozás elsősorban a TESZOR kódok alapján határozta meg az érintett szolgáltatások körét, míg az új szabályozás nem korlátozza a minősítést meghatározott TESZOR kódokra. Emellett az alkalmazhatósághoz értékhatár vizsgálata sem szükséges.

Az NGM rendelet 2. § (1) bekezdés 1. pontja alapján alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak az a szolgáltatás minősülhet, amelyhez hasonlót sem az adózó, sem egyetlen kapcsolt vállalkozása nem nyújt független félnek, amelynek nyújtása nem igényel egyedi és értékes immateriális eszközt, és nem vezethet ilyen immateriális eszköz létrehozásához, továbbá amelyhez kapcsolódóan a szolgáltató nem visel lényeges vagy jelentős mértékű kockázatot.

A PM tájékoztató alapján ezért a minősítés során a tevékenység elnevezése vagy TEÁOR kódja önmagában már nem meghatározó. Azt kell vizsgálni, hogy a ténylegesen végzett szolgáltatás megfelel-e a rendeletben meghatározott feltételeknek. A tájékoztató példa típusokként említi többek között a számviteli, adózási, jogi, HR-, üzemeltetési jellegű IT- és egyéb adminisztratív szolgáltatásokat.

Az új szabályozás alapján akár egy csoporton belüli szolgáltatóközpont, azaz shared service center főtevékenysége is minősülhet alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak, amennyiben a rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek. Ugyanakkor bizonyos tevékenységek - például, amelyekhez jelentős kockázatvállalás vagy egyedi és értékes immateriális eszköz kapcsolódik - nem tartozhatnak ebbe a körbe.

Az 5%-os haszonkulcs, mint egyszerűsített megoldás

Az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások szabályozásának egyik legfontosabb újdonsága az 5%-os nettó haszonkulcs célértékként történő értelmezése. Az NGM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján a szolgáltatást nyújtó adózó akkor készíthet egyszerűsített helyi dokumentumot, ha ténylegesen legalább 5%-os nettó haszonkulcsot ér el. Az NGM rendelet 7. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szolgáltatás igénybevevője pedig akkor alkalmazhatja az egyszerűsített dokumentációt, ha a kapcsolt szolgáltató ténylegesen legfeljebb 5%-os nettó haszonkulcsot ér el.

A PM tájékoztató szerint az 5%-os célérték kialakításánál a jogalkotó többek között az ausztrál és a lengyel szabályozásból merített. Különösen érdekes az a szabály, hogy ha a szolgáltató és az igénybevevő is belföldi kapcsolt vállalkozás, és mindkét fél az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozó egyszerűsített szabályokat kívánja alkalmazni, akkor a tényleges nettó haszonkulcsnak pontosan 5%-nak kell lennie.

A nettó haszonkulcsot az NGM rendelet 7. § (4) bekezdése alapján meghatározott módon, a kapcsolt ügylettel érintett tevékenység ténylegesen felmerült, könyvelt bevételeinek, költségeinek és ráfordításainak figyelembevételével kell kiszámítani, két tizedesjegy pontossággal.

Érdemes felülvizsgálni a csoporton belüli szolgáltatásokat

Az új szabályozás jelentős adminisztratív könnyítést jelenthet azoknak a vállalkozásoknak, amelyek rendszeresen vesznek igénybe vagy nyújtanak csoporton belüli, rutinszerű támogató szolgáltatásokat. Az egyszerűsített helyi dokumentum alkalmazásával ugyanis több, a teljes dokumentáció elkészítéséhez kapcsolódó, idő- és költségigényes elem - így különösen az adatbázis kutatás - elhagyható.

A vállalkozásoknak ezért érdemes áttekinteniük a kapcsolt vállalkozásaikkal fennálló szolgáltatási ügyleteiket, és megvizsgálniuk, hogy azok megfelelnek-e az új alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás fogalmának. A megfelelő minősítés és az 5%-os haszonkulcsra vonatkozó feltételek teljesülése esetén az új szabályok nemcsak a transzferár dokumentáció elkészítését tehetik egyszerűbbé, hanem az ezzel járó adminisztratív terheket is érdemben csökkenthetik.