A tagi kölcsön a vállalkozás finanszírozásának rugalmas eszköze: forráshiány vagy átmeneti likviditási probléma esetén a tulajdonos saját vagyonából, banki finanszírozás igénybevétele nélkül biztosíthat pénzügyi fedezetet a társaság számára. A konstrukció egyszerűnek tűnhet, a hozzá kapcsolódó kamat kezelése azonban társasági jogi, adójogi és bérszámfejtési kérdéseket is felvet. Bartók Szandra és dr. Fischer Ádám cikke ezek helyes kezelését mutatja be.
A tagi kölcsön feltételeit egyértelműen és dokumentáltan célszerű rögzíteni. A kölcsönszerződésben meg kell határozni többek között a kölcsön összegét, futamidejét, visszafizetésének feltételeit, valamint azt, hogy a társaságnak a kapott kölcsön után kell-e kamatot fizetnie, és ha igen, milyen mértékben és mikor.
A szerződésben a kamat számításának módszerét és a törlesztés időpontját is érdemes egyértelműen meghatározni. A kamat mértéke akár 0 százalék is lehet, vagyis a tagi kölcsön kamatmentesen is nyújtható. A konstrukció kialakításánál ugyanakkor a kamatfeltételek adózási következményeire is figyelemmel kell lenni.
A tagi kölcsön kamatának adózási megítélésénél elsőként azt kell meghatározni, milyen jogcímen szerez jövedelmet a magánszemély.
Az Szja tv. 65. § (1) bekezdése tételesen határozza meg a különadózó kamatjövedelemnek minősülő bevételeket. A tag által a társaságnak nyújtott kölcsön kamata azonban nem szerepel ezek között, ezért nem minősül automatikusan ilyen, speciális adózású kamatjövedelemnek. A törvény azt is kimondja, hogy az egyébként kamatként megszerzett, de a felsorolásban nem szereplő bevétel adókötelezettségének jogcímét „a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével” kell meghatározni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kifizetés „kamat” elnevezése önmagában még kevés az adójogi minősítéshez. A mögöttes jogviszonyt és a bevétel megszerzésének körülményeit is vizsgálni kell. A tagi kölcsön után fizetett kamat ugyanis nem a tag munkavégzésének, személyes közreműködésének vagy vezetői tevékenységének ellenértéke, amely így kedvezőbb adózási helyzetet eredményez.
A kamatot a magánszemély a kölcsönnyújtásra tekintettel szerzi meg. Ezért a kamat nem válik ’nem önálló tevékenységből’ származó jövedelemmé, tehát nem munkabér, megbízási díj vagy társas vállalkozói jövedelem még akkor sem, ha a tag egyben munkavállaló, ügyvezető vagy társas vállalkozó is. Ez azért fontos, mert az interneten elérhető források korábban ez utóbbi jogviszonyra tekintettel javasolták az adót megfizetni, ami magasabb adófizetési kötelezettséget eredményezne.
Az Szja tv. 28. § (1) bekezdése szerint egyéb jövedelem „minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz”. Egyéb jövedelemnek minősül minden olyan megszerzett bevétel, ami nem minősül önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Ennek megfelelően a tagi kölcsön kamata, egyéb rendelkezés hiányában, a magánszemélynél egyéb jövedelemként kezelendő.
A jogcím meghatározása közvetlenül meghatározza a bérszámfejtési feladatokat is. Mivel a kamat kifizetőtől származó, összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelem, az adóelőleget a kifizető állapítja meg. Az Szja tv. 46. § (3) bekezdése alapján a kifizetőt terheli az adóelőleg megállapításának kötelezettsége, amelyet a kifizetés hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetni és a havi adó- és járulékbevallásban szerepeltetni.
A társadalombiztosítási járulék szempontjából lényeges különbség, hogy az egyéb jövedelem után TB-járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik, ezért kedvezőbb így az adózás, mintha a tagi vagy ügyvezetői minőségre tekintettel kifizetett jövedelemnek tekintenénk a kamatot.
A szociális hozzájárulási adó kezelése ettől eltér. Az összevont adóalapba tartozó jövedelem után, mint amilyen például az egyéb jövedelem is, főszabály szerint szocho-fizetési kötelezettség merül fel, és ha az egyéb jövedelem kifizetőtől származik, az adófizetésre kötelezett a kifizető. Ennek megfelelően a tagi kölcsön kamata után – ha a társaság nem KIVA-alany – a társaságot 13 százalékos szocho-fizetési kötelezettség terheli. Ugyanígy meg kell fizetni a 13%-os szocho-t a saját jogú nyugdíjasnak minősülő adófizetésre kötelezett személynek az egyéb jövedelmei vonatkozásában a Szocho tv.) 5. § (1) bekezdésének j) pontja alapján.
KIVA-alany társaság esetében ugyanakkor a kifizetést nem terheli külön szocho, és a tagi kölcsön kamata az egyéb jövedelem jogcímén nem tartozik a KIVA alapját képező személyi jellegű kifizetések körébe. Mindez azt is eredményezi, hogy KIVA-alany társaság esetében a tulajdonos tagi kölcsönből származó kamatjövedelmének adózási kezelése eltér az osztalékétól, ezért a két jövedelemjuttatási forma közötti választásnál azok eltérő adózási következményeit is érdemes figyelembe venni.
A tagi kölcsön tehát nem kizárólag finanszírozási kérdés. A megfelelő szerződéses dokumentáció, az adójogi jogcím helyes meghatározása és a bérszámfejtés összehangolt kezelése egyaránt szükséges ahhoz, hogy a kamat kifizetése mind a társaság, mind a tag oldalán megfelelően kerüljön elszámolásra.
Kérdése van?
Forduljon bizalommal szakértő kollégánkhoz!
A minimálbér-emelés hatása messze túlmutat a bérek korrekcióján. Bartók Szandra, a Niveus Payroll szakmai vezetője elemzésében bemutatja, hogyan érinti a változás a HR-, bérszámfejtési és adózási folyamatokat, és mire érdemes időben felkészülni a vállalatoknak. Az írás gyakorlati szempontból segít eligazodni az ügyviteli és adminisztratív következmények között.
A bértranszparencia új tájékoztatási, adatszolgáltatási és riportálási feladatokat hoz a munkáltatóknak. A hazai kodifikáció azonban még több kulcskérdést tisztázhat, a létszámhatároktól a bérelemek összehasonlíthatóságán át a payroll- és HR-rendszerek szerepéig.
A személyautók beszerzéséhez kapcsolódó áfa visszaigénylése az általános szabályok szerint tilos, így sok vállalkozás esetében merül fel az a kérdés, hogy érdemesebb-e inkább operatív lízing vagy tartós bérlet keretében beszerezni a céges autókat.
Kollégáink hamarosan felveszik önnel a kapcsolatot!