A transzferáras adatbázis kutatások módszertana alapvetően nem új, 2026-tól azonban rendeletben kialakított és jóval részletesebb szabályok határozzák meg, hogyan kell a vállalati adatbázisokon alapuló kutatásokat elvégezni és dokumentálni – hívja fel a figyelmet Kovács Henriett, a Niveus szenior transzferár tanácsadója. A tanácsadói piacon az elmúlt években kialakult egy széles körben alkalmazott szakmai gyakorlat, az új szabályozás azonban ennek több elemét immár jogszabályi szinten is rögzíti.

A változás alapja a transzferár nyilvántartásról és a transzferár adatszolgáltatásról szóló 45/2025. (XII. 23.) NGM rendelet. Az új rendelet főszabály szerint a 2026-ban kezdődő adóévekre alkalmazandó, ugyanakkor az adózók bizonyos helyi dokumentumok esetében már a 2025-ben kezdődő adóévre is választhatják annak alkalmazását. A részletszabályok értelmezését a 2026. július 9-én közzétett minisztériumi tájékoztató is segíti.

Ami eddig szakmai gyakorlat volt, most már részben jogszabály

A vállalati adatbázisok használata és az összehasonlítható társaságok szűrése természetesen korábban sem volt ismeretlen a transzferárazásban. A tanácsadók jellemzően hasonló szempontok - többek között a tevékenység, a földrajzi terület, a függetlenség és a pénzügyi adatok - alapján végezték az adatbázis kutatásokat.

Az újdonság elsősorban abban áll, hogy az NGM rendelet már külön fejezetben szabályozza a vállalati szintű adatokat tartalmazó adatbázisokban végzett kutatás menetét. Meghatározza többek között a végső mintával szembeni követelményeket, a felhasználandó pénzügyi adatok időszakát, a veszteséges társaságok kezelését, a tevékenységi és földrajzi szűrést, valamint a társaságok internetes honlapjának vizsgálatát is.

A változás ezért nem egy teljesen új kutatási módszertan bevezetését jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy a korábban szakmai vagy hatósági gyakorlatként alkalmazott módszertani elvárások egy része most tételes jogszabályi követelménnyé vált.

Kötöttebb lett a földrajzi szűrés

Az egyik legszembetűnőbb változás a földrajzi keresés sorrendjének szabályozása.

Belföldi tesztelt fél esetében a rendelet alapján elsőként Magyarországot kell figyelembe venni. Ha ez nem eredményez megfelelő elemszámú mintát, a keresés először a V4 országokkal, azaz Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával bővíthető.

Amennyiben ez továbbra sem elegendő, a következő lépcsőben a rendeletben meghatározott további közép- és kelet-európai országok – Bulgária, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovénia - vonhatók be. Ezt követheti az Európai Unió további tagállamaira, végül pedig indokolt esetben más megfelelő földrajzi területre történő kiterjesztés.

A minisztériumi tájékoztató gyakorlati szempontból annyiban árnyalja ezt a követelményt, hogy az adatbázis keresés technikailag elindítható tágabb földrajzi körrel is. A manuális felülvizsgálat során azonban a szűkebb földrajzi körből célszerű kiindulni, és csak akkor tovább bővíteni a mintát, ha az megfelelő számú összehasonlítható társaságot nem eredményez.

TEÁOR kódok előtérben, kulcsszavas keresés csak indokolt esetben

A tevékenységi szűrésnél szintén konkrétabbá váltak az elvárások.

A rendelet alapján elsősorban az elsődleges tevékenységi kódokra kell szűrni, a kulcsszavas keresés mellőzésével. A minisztériumi tájékoztató ehhez hozzáteszi, hogy célszerű a TEÁOR kódokat alkalmazni, és ha egy tevékenységet több kód fed le, valamennyi releváns kódot figyelembe kell venni.

Kulcsszavas keresés alkalmazása ugyanakkor nem kizárt. Arra indokolt esetben kerülhet sor, és a tevékenységi kódok szerinti kereséssel vagylagos, azaz „VAGY” logikai kapcsolatban kell állnia.

A megfelelő pénzügyi adatok rendelkezésre állásának vizsgálata vagy a társaságok függetlenségének ellenőrzése kapcsán nincs jelentős változás. Ezek sokkal inkább a korábban is alkalmazott kutatás gyakorlat folytatásai, azzal a lényeges különbséggel, hogy az elvárások egy része most már a rendeletben is kifejezetten megjelenik.

A pénzügyi adatokra és a veszteséges cégekre is konkrét szabályok vonatkoznak

A rendelet a kutatás során figyelembe vehető pénzügyi adatok időszakát is részletesebben meghatározza.

Főszabály szerint a vizsgált adóévet megelőző három év pénzügyi adatait kell figyelembe venni. Ez a gyakorlatban tovább erősíti a többéves elemzések jelentőségét, és csökkenti annak kockázatát, hogy egyetlen év rendkívüli teljesítménye torzítsa az összehasonlítást.

A veszteséges társaságok kezelése szintén szabályozottabbá válik. A kutatás során vizsgálni kell, hogy az összehasonlíthatóként kiválasztott társaságok veszteségessége nem teszi-e őket alkalmatlanná a kutatásban való szerepeltetésre.

Ez azért is lényeges, mert a veszteség önmagában nem minden esetben jelenti automatikusan az összehasonlíthatóság hiányát. A tartós vagy gazdaságilag nem indokolható veszteségesség ugyanakkor már olyan körülmény lehet, amely a társaság kizárását indokolja.

Az adatbázis kutatásokat rendszeresen frissíteni kell

Az új szabályozás a kutatások aktualizálásának gyakoriságát is rendezi.

Ha a releváns üzleti körülményekben nem történt lényeges változás, maga az adatbázis kutatás legalább háromévente végezhető el újra. A kiválasztott összehasonlítható vállalkozások pénzügyi adatait ugyanakkor évente frissíteni kell.

A társaságoknak tehát nem feltétlenül kell minden évben teljesen új keresést lefuttatniuk, de azt továbbra is vizsgálniuk kell, hogy a korábbi kutatás módszertana és a kiválasztott összehasonlító vállalkozások köre változatlanul megfelelő-e.

A kutatás dokumentálása még nagyobb jelentőséget kap

Kiemelt kérdéssé válik az adatbázis kutatás visszakövethetősége.

A rendelet előírja, hogy az összehasonlító adatok keresését úgy kell dokumentálni, hogy a kutatás rekonstruálható legyen. Ha az alkalmazott adatbázis ezt önmagában nem biztosítja, a keresési lépéseket megfelelő részletességgel kell rögzíteni.

A minisztériumi tájékoztató alapján az adatbázis kutatás dokumentációjának tartalmaznia kell az alkalmazott logikai feltételeket bemutató képernyőképeket, valamint a szűrési lépések részletes leírását és indokolását.

Maga a rekonstruálhatóság követelménye nem tekinthető teljesen újnak: a kutatás dokumentálását a korábbi szabályozás és hatósági gyakorlat is elvárta. Az új rendelet azonban az alkalmazott kutatási módszertan számos elemét jóval részletesebben rögzíti, így a dokumentáció minősége és következetessége még fontosabbá válik.

A honlapellenőrzésre is érdemes bizonyítékként tekinteni

Külön figyelmet kap a társaságok internetes honlapjának vizsgálata.

A rendelet alapján a végső mintában szereplő vállalkozásoknak a honlapjuk alapján is összehasonlíthatónak kell lenniük. A minisztériumi tájékoztató arra is felhívja a figyelmet, hogy ellenőrizni kell: valóban az adott társaság honlapját vizsgálja-e az adózó, a releváns weboldalakat pedig célszerű lementeni vagy képernyőképpel dokumentálni.

Ennek gyakorlati jelentősége könnyen belátható. Egy adóellenőrzésre akár évekkel az adatbázis kutatás elvégzése után is sor kerülhet, miközben egy vállalkozás honlapjának tartalma időközben jelentősen megváltozhat.

A rendelet és a tájékoztató alapján ezért gyakorlati szempontból indokolt lehet nemcsak a honlapellenőrzés eredményét, hanem annak időpontját és az ellenőrzött tartalmat is megfelelően megőrizni. Így később is alátámasztható, hogy az adott társaság a kutatás elkészítésekor milyen tevékenységet végzett, és mi alapján minősült összehasonlíthatónak.

Nemcsak a kutatás eredményét, hanem az odavezető utat is alá kell tudni támasztani

Az új szabályozás tehát nem tekinthető teljesen új követelménynek, sokkal inkább formalizálja, részletesebbé teszi és részben jogszabályi követelménnyé emeli a korábban kialakult szakmai gyakorlat egyes elemeit.

A változás gyakorlati jelentősége ugyanakkor nem elhanyagolható.

A jövőben nemcsak annak lesz jelentősége, hogy mely társaságok kerültek a végleges mintába és milyen szokásos piaci tartomány adódott azok eredményéből. Legalább ilyen fontos lesz az is, hogy az adózó pontosan be tudja mutatni, milyen keresési stratégiával, milyen földrajzi és tevékenységi szűréssel, milyen pénzügyi adatok alapján és milyen dokumentáció mellett jutott el a kutatás eredményéhez.

A kutatás így egyre kevésbé tekinthető pusztán egy adatbázisból előállított végeredménynek: az alkalmazott módszertan és annak visszakövethető dokumentálása önmagában is a transzferár nyilvántartás lényeges részévé válik.