Magyar vonatkozású ügyben hozott ítéletet az Európai Unió Bírósága

Az ítélettel érintett ügyben az adózó feltételes adómegállapítással rendelkezett arról, hogy az ügyletei nem esnek az általános forgalmi adó (áfa) hatálya alá, ugyanakkor bizonyos időszakokat (amikor még 27%-os áfá-val növelt számlákat bocsátott ki) csak bizonylat szintjén helyesbítette, a bevallásokat nem. 

A kérdéses időszakot időközben adóellenőrzés alá vonták, amely áfa kapcsán megállapítást nem tett, azonban így ellenőrzéssel lezárt időszaknak minősült. Az adózó az érintett időszakra vonatkozóan a tévesen felszámított és bevallott áfá-t utólag szerette volna helyesbíteni.

A magyar szabályozás szerint ismételt ellenőrzés többek között akkor indítható, ha az adózó olyan új tényt vagy körülményt tár fel, amely korábban nem volt ismert. Az adóhatóság megállapítása szerint a fentiek ilyennek nem tekinthetőek, minden szükséges anyag korábban már az adózó rendelkezésre állt. Az adózó szerint ez a tévesen számlázott áfa helyesbítését indokolatlanul megnehezíti.

Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy az uniós joggal nem ellentétes, ha a nemzeti szabályozás a lezárt időszakra vonatkozó áfa-helyesbítést attól teszi függővé, hogy az adózó új tényt tárjon fel, amennyiben az adóalany a levonáshoz való jogát egyébként észszerű időn belül gyakorolhatta. Jelen esetben az adómegállapítás és az adóellenőrzés kezdete között közel 2,5 év telt el.

A fentiek az általános forgalmi adón túl arra is rámutatnak, hogy az adózóknak valamennyi releváns tény, dokumentum és érv feltárására már az adóellenőrzés során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. Az ellenőrzés során visszatartott vagy későbbre halasztott információkra ugyanis egy lezárt időszak utólagos felülvizsgálata során jellemzően már nem lehet sikeresen hivatkozni.